az idei évnek

a lehető legtöbb sportolási lehetőség mellett (ami négy gyerekkel igen komoly logisztikát igényel) két igazán nagy kihívása van:

az egyik a rendes/egészséges étkezési szokások megtanulása. Ez azt jelenti, hogy tudatosan emlékeztetem magam, hogy reggelizzek, lehetőleg valami táplálót. Mostanában leginkább olasz szendvicseket eszek reggelire, amiben van sajt, sonka, valami zöldség, és finom. Talán az ezzel kapcsolatos fegyelem az egyik legnehezebben kialakítható szokás, ugyanis nem vagyok éhes általában, és az evés legtöbbször teher, vagy kötelesség. Nem szeretek enni, általában nem esik jól az étel, ami meg igen, az nem egészséges.

a másik az, hogy elég időt legyek egyedül. Ahhoz, hogy értelmes, szerető módon tudjak az emberekhez viszonyulni, rengeteg időre van szükségem, amikor nem szól hozzám senki, nem ér hozzám senki, és nem kell reagálnom. Ezért mostanában, mivel nyár van, bevezettem, hogy ahogy hazamegyek a munkából, eszem, és alszom egyet. Év közben nyilvánvalóan nem aludtam eleget, és most nyáron, ha mást nem, de ezt mindenképp szeretném bepótolni, mert nagyon fáradt vagyok, nagyon hosszú volt az év.