a Netflixen a The Accountant (A könyvelő) című filmet. Kétszer, egymás után. Ami ritkaság, ennyire azért nem szeretek filmeket nézni. De ez a film nagyon nagy hatással volt rám, azért, mert nagyon könnyen tudok azonosulni a főszereplővel. A főszereplő egy, az autizmus spektrumon levő, a társadalomban magasan funkcionáló könyvelő. És felismertem magam a karakterben, ami… Continue reading

Az idén nyáron ez volt a legnehezebb tervbe vett túra, amit sikerült teljesíteni. Önmagában a két csúcs nem nehéz, nem is nagyon magas, de sátorral mentünk, így három nap volt. A túrát a terramont szervezte, és 33-an vettünk részt rajta, 5 hegyi vezetővel. Egyedül vagy párban is lehet teljesíteni, de nekem a túra ismeretlen volt,… Continue reading

A nyári vakáció egyik fontos része az volt, hogy több szinten román nyelvet tanítottam. Namármost én szakképzett nyelvtanár vagyok, azaz az idegen-nyelv tanítás módszertanát jól ismerem, de amikor románt kell tanítani, mindig előjön kicsit az imposztor-szindrómám, mert noha én a románt anyanyelvként tanultam, és ennek megfelelően bő a szókincsem és könnyen beszélek, de a nyelvi… Continue reading

Először is a túra-leírás: Felsőszombatfalva (Sâmbăta de Sus, 430 m) – Valea Sâmbetei Menedékház (1401 m) – Fereastra Mare a Sâmbetei (2188 m)- Felsőszombatfalva (Sâmbata de Sus) A faluból 26 km, a sorompótól 18 km. Elméletileg a sorompóig fel lehet menni kocsival, de miután én kétszer odaütöttem az autó alját, egy kanyarban hagytam az autót,… Continue reading

Számomra több dologról is szólt ez a verseny: Continue reading

a lehető legtöbb sportolási lehetőség mellett (ami négy gyerekkel igen komoly logisztikát igényel) két igazán nagy kihívása van: az egyik a rendes/egészséges étkezési szokások megtanulása. Ez azt jelenti, hogy tudatosan emlékeztetem magam, hogy reggelizzek, lehetőleg valami táplálót. Mostanában leginkább olasz szendvicseket eszek reggelire, amiben van sajt, sonka, valami zöldség, és finom. Talán az ezzel kapcsolatos… Continue reading

A 35b, ami nem 35 km, inkább 39-40, a Bánffy teljesítménytúra legnehezebb verziója. Jó, még lehetett volna nehezíteni azzal, hogy felvezetnek a Vlegyásza-csúcsra. A szintidő 11 óra, de ahhoz, hogy ezt teljesíteni lehessen, végig nagyon kell rohanni. Ha nem szednek össze a rendezők 8 előtt, a vihar miatt, akkor kb. 20.15, 20.30-ra futottam volna be,… Continue reading

Ez az eddigi leghosszabb túra, amire bejelentkeztem, utoljára 21 éves koromban mentem ekkorát, de akkor hátizsákkal. A Jókai közelített ehhez, de nem volt ilyen hosszú, és arra nem készültem elég jól. Most igyekszem jobban készülni. Először is megnéztem az időjárást, és esni fog, úgyhogy a képen látható felszerelés mellett még lesz a kocsiban egy teljes… Continue reading

Azok, akik nem járnak a hegyekbe, a leggyakrabban azt a kérdést teszik fel a hegymászókkal kapcsolatban, hogy miért csinálják. Miért kell egyáltalán felmenni a hegyre. Mi az a belső késztetés, ami annyira erős, hogy az ember újra és újra elinduljon meghódítani egy darabot a természetből. (Ugyanakkor, ha már itt tartunk, a múlt heti motorbaleset során… Continue reading

jutottam el a terápiával oda, hogy egyáltalán érezzek valamit (leginkább dühöt, frusztrációt). Egy év kellett, hogy a szinte tökéletesre csíszolt fal, amit önfegyelemből építettem, egy kicsit is megbomoljon, és végre közelebb kerülhessek önmagamhoz. Ott még nem tartunk, hogy elveszítsem a kontrollt, és mondjuk – horribile dictu – sírjak. De azt szeretném, ha az érzéseim átélhetőek… Continue reading